Wat Zijn de Huidziekten Veroorzaakt door Trichophyton Rubrum?

Quellen

• Alberts, B. et al: Molekularbiologie der Zelle. Wiley-VCH, Weinheim 2003
• Gries, O., Ly, T.: Infektologie - Kompendium humanpathogener Infektionskrankheiten und Erreger. Springer, Berlin 2019
• Schirren, C., Ried, H.: Hefepilze als Krankheitserreger bei Mensch und Tier. Springer, Berlin 1963

Über uns

MedLexi.de publiziert nicht nur über Gesundheit, Medizin und Wellness, sondern begeistert sich auch für die aktuelle medizinische Forschung und Medizintechnologie. Ärztliches Expertenwissen für unsere Themengebiete hilft uns, verständliches Wissen für Ihre Gesundheit aufzubereiten.

MedLexi.de bietet keine medizinische Beratung, Diagnose, Behandlung oder Empfehlung an. Alle Inhalte sind nur zur Information gedacht. Konsultieren Sie immer einen Arzt! Die Nutzung von MedLexi.de darf nicht für eigene Diagnosen oder Behandlungsmethoden und dessen Auswahl, Anwendung oder Abbruch verwendet werden. Siehe Nutzungsbedingungen für weitere Informationen.

A bőrgombásodás előfordulása

A felszíni (szuperficiális) gombás fertőzések a leggyakoribb emberi fertőző betegségek közé tartoznak, zárt közösségekben akár 100 százalék is lehet a betegek aránya. Azért válhattak ilyen elterjedtté, mert azok a hajlamosító tényezők (például elhízás, antibiotikumok tartós szedése, cukorbetegség), melyek kedveznek a gombáknak szintén általánosan jellemzőek lettek. Maguk a gombák élhetnek a talajban, vízben, mesterséges építményeken, növényeken, de a háziállatokon is, az ember közvetlen kontaktus útján fertőződik.

A gombák és különböző alkotóelemeik, spóráik igen nagy számban jelen vannak környezetünkben. Ahhoz, hogy megbetegítsenek, általában több tényező együttes megléte szükséges. Egészséges emberek bőrén a különböző mirigyek váladékai úgynevezett "savköpenyt" képeznek, mely kémhatásánál fogva gátolja a gombák elszaporodását. Ez a védőréteg gyengül túlzott tisztálkodáskor, lúgos vegyhatású szappanok, kozmetikumok használatakor. Tovább rontja a helyzetet a nehezen szellőző műanyag textíliák és cipők viselése, a már említett elhízás és a fokozott izzadás, mert a nedvesség is a gombák malmára hajtja a vizet, nyirkos környezetben jobban szaporodnak.

Hormonális eltéréseknél gyakrabban fertőznek, például tartós fogamzásgátló szedőknél, terhességben, mellékvesekéreg betegségekben és természetesen cukorbetegségben is. Egyes gyógyszerek tartós szedése ugyancsak kedvez a gombás fertőzés kialakulásának, ilyenek az antibiotikumok, immunszupresszív szerek, kortikoszteroidok. Nem elhanyagolható a keringési viszonyok szerepe sem, az artériás érszűkület, trombózis utáni állapot, a nyiroködéma egyaránt rizikótényezőnek számít.

A rizikófaktorokhoz lehet sorolni egyes tevékenységek rendszeres végzését. Gyakran látunk gombás bőrfolyamatot pl. háziasszonyok kézujjai között vagy felületes gombás fertőzést - néha tömegesen - birkózók bőrén vagy a láb gombásodását közös zuhanyzót használó sportolók között, akik ráadásul zárt, rosszul szellőző edzőcipőt hordanak (atlétaláb).

A bőrgombásodás tünetei

Sokszor a fertőzés elhelyezkedéséből (lokalizációjából) és megjelenéséből következtethetünk a kórokozóra.

Felnőtt férfiak szakáll- vagy bajusztáji gombás fertőzése a mycosis barbae. Elsősorban Trichophyton fajok okozzák, az érintett bőrterületen fájdalmas, sárga pörkkel fedett, gennyes csomók jelennek meg a szőrtüszőkben, a szőrszálak kihullanak. Maradandó heggel gyógyul. Régebben borbélybetegségnek nevezték, közös borotválkozási eszközökkel terjedt. Ránézésre nagyon nehéz elkülöníteni a baktériumok okozta, mély szőrtüszőgyulladástól.

Gombás fertőzés kialakulhat a piheszőrrel fedett bőrön bárhol, ezeket Mycosis corporisnak nevezzük. Nem tartoznak ide a speciális bőrterületek fertőzései (kéz, láb, hajlatok). Gyermekkorban és felnőtteken egyaránt kialakulhat, leggyakoribb kórokozók Mycrosporum canis, Trichophyton mentagrophytes és a Trichophyton rubrum. Házi kisemlősök terjeszthetik, ilyenkor a tünetek az állattal érintkezett területen alakulnak ki. 0,5-5 cm-es éles szélű, vöröses színű, kerekded, hámló, viszkető területek jelennek meg, körülöttük sokszor víztiszta folyadékot tartalmazó hólyagcsa-koszorú látható. Kezeletlenül a fertőzés tovább terjed, karéjos szélű, nagy kiterjedésű hámló tünetek (plakkok) keletkezhetnek.

A hajlatokban, elsősorban lágyékhajlatban, hónaljban, mellek alatt és hasredőkben alakulnak ki a mycosis intertriginosa tünetei. Éles határú, vörös, hámló, sokszor apró hólyagcsákat tartalmazó területek alakulnak ki az érintett bőrön. Nehéz elkülöníteni a sarjadzó gombák okozta intertrigotól és a baktérium okozta erythrasmától. Főleg túlsúlyos egyéneken alakul ki.

A sokszor idült formában tenyereken fennálló finom hámlás, viszketés, berepedések lehetnek tenyéri gombásodás (mycosis manus) tünetei. Az esetek többségében egyoldali.

Hinweis(e)

Die klinischen Erscheinungsbilder der Stämme 1 und 2 zeigen deutliche Unterschiede. Trichophyton violaceum/Stamm1 verursacht v.a. Tinea capitis (Endothrix-Infektion) insbes. in Afrika. Trichophyton rubrum/Stamm 2 ist weltweit der häufigste Verursacher der Tinea pedis, Tinea corporis und der Tinea unguium. Er ist obligat anthrophil und wird nahezu ausschließlich von Mensch zu Mensch übertragen. Infektionen von Tieren sind nur selten beschrieben.

Für Zugriff auf PubMed Studien mit nur einem Klick empfehlen wir Kopernio

1. Gräser Y et al. (2000) Molecular taxonomy of the trichophyton rubrum complex. J Clin Microbiol 38: 3329-3336.